Az életem ami a mindennapokban játszódik

Margaréta álma 1.

2015/10/31. - írta: blogoskodó

Közben megszeretném veletek osztani életem nagy művét, amit a nyáron írtam. Nem túl profi és még nagyon kezdő vagyok, de imádok írni, mert jó érzés, hogy mindent kiadhatok magamból ekkor. Ez az első fejezete:

Egy rossz álom? Vagy valóság?

 

Margaréta vagyok, egy kiscica. 4 hónapja születtem, 3 testvéremmel együtt. Ketten sajnos eltűntek, nem tudjuk hova vagy miért, de nem találtuk őket. Ezért csak bátyámmal, Pufókkal maradtunk.

Anyukánkkal éltünk az utcán, csak mi, míg nem egy napon anya meghalt. Akkor már teljesen egyedül éreztük magunkat. Ázottan, éhesen kóboroltunk nap, mint nap az utcán. El kellett tűrnünk az emberek szívtelenségét, mivel nem egyszer volt olyan hogy ételt próbáltunk szerezni ők pedig elüldöztek. De ez még hagyján, de az, hogy nem figyelnek a lábuk elé, és a sietős dolgozó felnőttek ránk taposnak. Annál a fájdalomnál, amit anya elvesztésénél éreztem, már csak akkor tapasztaltam rosszabbat, amikor Pufókot a menhelyről elvitték.

Igen, menhelyre kerültünk. Ott még magányosabbak, elveszettebbek voltunk. Napról napra csak arra tudtunk gondolni, hogy mikor lesz annak vége, hogy egy kis ketrecben élünk, ahol még megfordulni is alig tudunk. Az a keserűség, ami betöltötte minden napjainkat és ami éjszaka az álmainkban üldözött, már-már elviselhetetlen volt.

Mikor egy nap felkeltem egy rémséges álomból, arra ébredtem, hogy a mellettem lévő ketrecben, nem szeretett bátyám, hanem egy ronda, kopasz macska volt. Egy pillanat alatt átfutott bennem minden lehetséges eshetőség, hogy valami baja lett, vagy bármi ilyesmi, de nem értettem. Kétségbeesetten kapálóztam, nyávogtam, dühöngtem, de most nem olyan édes, aranyos kiscicaként, hanem, mint egy vérengző tigris. Olyan nagy szorongás gyötört, hogy lábaim összecsuklottak és egyszer csak elsötétült előttem minden. Egy másik helyiségben nyitottam ki szemem, ami tiszta fehér volt. Körülöttem a cicák csak

Közelebb mentem és különös dolgot hallottam. Légzésem szabálytalan, szívverésem szokatlanul gyors volt. Két kiscica beszélgetett. Egy pillanatra az egyikben Pufókot véltem észrevenni, de tévedtem. Viszont amiről beszéltek, az felettébb különös volt! Arról nyávogtak egymásnak, hogy a minap elvittek egy kiscicát Franciaországba.

Azon belül Párizsban. Odamentem (csak úgy kíváncsiságból) hozzájuk, megkérdezni a nevét annak a macseknak. Azt sajnos nem tudták, hogy mi a neve, csak azt, hogy eddig az utcán élt és két hete hozták be. Pontosan úgy, mint engem. Pontosan úgy, mint Pufókot. A szememből egy könnycsepp csordult ki, de próbáltam erős maradni! Miért történik ez pont velem? Mért kell ennyit szenvednem? Lehet, hogy soha többé nem fogom látni Pufókot?

Szólj hozzá!

Patrik sztori

2015/10/31. - írta: blogoskodó

Tegnap írtam egy bejegyzést és említettem a vége fele, egy Patrik nevű srácot. Nem a legjobb tanuló, nem is a legszebb az osztályban, mégis közel áll a szívemhez. És most itt nem szerelemre gondolok, hanem valami különös kapocsra, de barátságnak sem mondanám. Valahogy jó vele beszélni iskolán kívül, mert vicces jó fej és megértő. Vannak olyan gondok amit csak vele osztanék meg,, igaz nem vagyunk barátok. Az iskolában mindenki "csúfol" amiatt, hogy nem nézek bele a szemébe és hogy tuti azért mert szerelmes vagyok belé. Pedig nem. Egyszerűen én olyan ember vagyok, aki nem bír az emberek szemébe nézni, mert akkor zavara jövök. Lehet fiú, lehet lány, nő vagy férfi én egyaránt összezavarodok, elpirulok majd elsüllyedek szégyenemben "a szemektől". És ezért nem szemezek vele sosem, amit az osztálytársaim félreértettek és rögtön én lettem a gúny tárgya, azóta meg folyton viccelődnek, gúnyolódnak, szekálnak. Ez nem is nagyon érdekelne,de a Patrik szeret poénkodni, és benne volt a többiek játékába. Ha teheti Felelsz vagy mersz-kor megpuszil, ezzel szégyenbe hoz, vagy simán csak elkezd masszírozni (eszméletlenül jól masszíroz, azt csipázom ;) ) meg néha elém ugrik a semmiből és csak piszkálódik. Na de nem is ez a lényeg, mert igen, elég bosszantó, de a múlt hétvégén voltam az osztállyal a két napos kiránduláson, és én a Patrikkal mentem legelöl (a tanárok hátul voltak úgyhogy bármiről beszélhettünk) és beszélgettünk. Mindenféléről. Jóról rosszról, még a volt csajáról (Szelina) is. Közben azt is mondta, hogy furcsa, hogy iskolán kívül, hogy el tudunk beszélgetni, a suliban meg öljük egymást (vagyis engem ölnek xD)... 4 órát beszélgettünk majdnem, tényleg nagyon jó érzés volt, és egy megmagyarázhatatlan kapocs valahogy összekötött minket. Mindig volt téma, csak aztán a végére mások is odajöttek hozzánk és én a háttérbe szorultam. Sajnos ha tárásaságban vagyunk, a kapocs szétszakad...

most ennyit szerettem volna írni és láthatjátok hogy a blog átalakult, remélem tetszik!
Syastok! :)

Szólj hozzá!

Mikor Dominikával összevesztem...

2015/10/30. - írta: blogoskodó

Az első barátnő-csetepaté kb. 1 hónapja történt. Nevezzük az "exemet" Dominikának. Dominika nagyon akaratos és szeret parancsolgatni. Na itt kezdődik a gond, mivel én is ilyen vagyok, és mint tudjuk, két dudás nem fér meg egy csárdában. Már első osztály óta ő volt az öri barim, de valahogy mégsem éreztem igazi barátnak. Nem voltam soha az a minden társaságba beleillő, barátkozós típus. Inkább megvolt a magam csapata és ő velük el voltam. Na tehát az én csapatom négy tagból állt. A keresztnevüket mondom csak e  személyi blablablák miatt... Tehát ott van Dominika, aki most a főszereplő lesz. Aztán Anna (ő vele most vesztem össze) és Brenda. Dominika már nagyon kiakasztott, de nem is ő, hanem az élet. Ezt most nem úgy mondom mint egy öngyilkos hajlamú tinilány, hanem mint akinek sok gondja van. Brenda mint egy pióca, úgy ragadt rám és Dominikára. Az évek során szereztem egy kis önbizalmat, aminek a szintje minden Szelinával és Szandival (főellenségek) történt veszekedés után nullára lecsökkent. De azért már annyira "össze voltam szedődve" hogy kimerjek állni magamért. Rengeteg olyan eseményt őriz a kicsi butus fejecském, amikre nem vagyok büszke mert nem voltam képes valamit megtenni. Számtalanszor aláztak meg, amit inkább le sem írok milyen érzés volt mert akkor csak hisztis p*csának tűnnék. Na tehát, Dominika mindig mindenen kiakadt és mindig ő volt a tökéletes. Azt még mellékesen tudni kell rólam, hogy utálom az olyan embereket akik szánakoznak, vagy bocsánatot kérnek úgy mintha szánakoznának. De ő mindig ezt csinálta. Mindig jó kislány módján veszekedtünk és bocsánatot kért ami önmagában nem is lett volna rossz, de az a hangsúly ahogy tudja mondani!.... :o          és amikor kb. félévente egyszer volt valami nagy durrrr és minden düht kiadtunk magunkból akkor mindig azzal jött, hogy én sosem kértem bocsánatot, ő meg mindig és, hogy ő "mindig megbánja" és mondjaésmondjaésmondja.... a végére annyira megunom, hogy általában letiltom facebookon (szinte mindig a neten vitázunk, mert ha élőben "próbálunk" akkor valamelyikünk mindig lelép) és akkor meg azért vagyok hibás, hogy elbújok az internet mögé. Nem tudom, hogy ti az ő oldalára álltok e, de nekem a véleményem nem fog megváltozni egyhamar.  A mostani vitánk úgy kezdődött, hogy durrrrr. Mindent kiadtunk magunkból és most nem a tegnapi bablevesre gondolok. Odáig fajult a dolog, hogy én kijelentettem, hogy akkor most vége a barátságunknak. Ez természetesen a neten történt, egy osztálybeszélgetésben, mivel most ő tiltott le minket, de itt azért tudtunk beszélni. Minden osztálytársam a Dominika mellé állt, kivéve Anna (ő nem is volt akkor aktiv) és Brenda (neki van facebookja de nem használja SOHA) de ők amúgy is pártatlanok szoktak lenni. Van egy társam akit nevezzünk csak "P"-nek. Ő róla egy külön bejegyzést fogok majd csinálni, annyi a lényeg, hogy kicsit zűrös gyerek (am fiú) és azt mondta, hogy idézem: "a Dominikának nagyobb szűksége van a segítségemre, te meg kussolj"
Jó igazából nem idéztem, de valami hasonlót írt. Erre én nagyon kiakadtam mivel ő az a fiú akire kicsit hallgatok, ha valami lelki ügyről van szó, de ezt nem tartottam igaznak. Bár nem tudja, min mentem keresztül (megyek keresztül) de ezt hagyjuk is. Na és akkor én mér teljesen kész voltam, de rövidre fogva a végét csak annyi, hogy két nap múlva (szombaton volt a vita) a suliban a Dominika teljesen ugyanúgy viselkedett, tehát ő is kezdett "piócásodni"! :(

na most megyek, syastok!

Szólj hozzá!

...

2015/10/30. - írta: blogoskodó

Még mindig ugyanaz a helyzet.... ma chat-eltem egy barátnőmmel (nem sulis és még nem tudom, hogy igazi barát-e)  és ő azt mondta, hogy el kéne gondolkozni azon, hogy iskolát váltsak. Én is gondoltam már rá,de mivel hetedik osztályba járok és év közben vagyunk ezért nehéz enne, nekem pedig nagyon rossz. Ott új tanárok lennének, új iskola, minden más lenne és ettől nagyon FÉLEK. Igen bevallom, hogy félek. Rémület áraszt el, ha arra gondolok,hogy két év múlva kirángatnak a megszokott környezetemből és egy teljesen idegen helyre, középiskolába kerülök. Hogyha pedig jövőre már új iskolában kezdenék, annak túl sok értelme nincs, mivel nyolcadikos leszek, és az a nyomorult egy év nem ér annyit, hogy mindent elveszítsek. Nagyon fléek, hogy most mi lesz, mert ha már a tanároknak is feltűnt, hogy valami nincsen rendbe, akkor tényleg el kéne gondolkoznom azon, mi lesz. 

Jelenlegi helyzetben túl sok derü nincsen mindennapjaimba, talán annyi, hogy most volt nemrég a nevem napja és kaptam gobelint. Nem tudom hányan ismeritek, de szerintem az egy gyönyörű hobby. Egy kiscica van rajta, ha megszeretnétek nézni képen, akkor a Szamosközi honlapján keressetek rá az 505-ös gobelinre. Gyönyörű! Nem rég kezdtem el kivarrni még nagyon az elején vagyok. Na most megyek, este még jelentkezek szerintem,

syastok! ;)

Szólj hozzá!

Összeesés....

2015/10/29. - írta: blogoskodó

Syastok.

Reg nem jelentkeztem es ezt nem is sajnalom annyira, mivel sok minden tortent ez alatt az ido alatt. Tudom, oy nem tul sokan olvassak ezt az oldalt, de mostez szivbol szol azoknak akik meg is velem tartana. Tehat, engeteg minden tortent. Kezdjuk ot, hogy az iskolaban kezdtek leromlani a jegyeim. Otos  tanulo voltam, nyekvtanbol negyes es iden legalabb 7 harmasom van mar, sok negyesem, majdnem megkaptam eletem elso ketteset... ezek utan mar nem tudta  odafigyelni az orakon, teljesen szetestem. A tanarok is megjegyeztek, igy ossze kene szednem magam, kivel rontottam a jegyeimet es ez mar szamit a tovabbtanulasba. Ketsegbeesetten a tanulast probaltam elore helyezni mindennapjaimban, de felmerult bennem az a kerdes, mi lesz a baratokkal ? Vegulis nem kellet nagyon  sokat toprengenem rajta, mivel elvesztettem oket erofeszitesek nelkul is. Az egyikkel kb. 1 honapj vesztem ossze, vele ossze is akara, mert mar nagyn i voltam miatta. Viszont igy sok osztalytarsamat magam ellen forditottam. Annyi volt a gond hogy en tenyleg komolyan gondoltam az ori hari, sose puszir visuont o masnap ugyanugy jott beszelgetni a suliban a padomhoz. Na de errol meg kesobb irok.... na tehat, a napokban a masik baratnom letiltott acebookon amivel annyira nem is foglalkoztam. Jo, bevallom, marhara idegesitett, mert oszinten nem tudo  hoy kiert tiltott le. Azlta nem hajlando velem beszelni, es megori, hogy, hogy... nem  tudom kifejezni magam, sajnalom. Majd holnap jelentkezem, bocsi, syastok! :(

Szólj hozzá!

1. nap

2015/06/16. - írta: blogoskodó

Itt a szünet! Tegnap délelőtt a ballagáson megint rosszul lettem  és kivittek az udvarra. :(
K.:20-an lettünk rosszul amiben az a vicces, hogy az osztályunkból 5-en ájultunk majdnem el. Mégsem.... ez annyira nem vicces :/    mindegy!
Az évzárón nem volt olyan meleg, az ájult gyerek is kevesebb volt! Én rám meg egy 7.-esre a fél tanári kar vigyázott, úgyhogy ha akartunk volna sem tudtunk volna rosszul lenni..... :D

Pár óra múlva találkozok a barátnőmmel, szerzek neki egy kis meglepetést.... de ne mondjátok el neki :DD

Na most megyek Farm ahol élünk -öt nézni...... syastok!

Szólj hozzá!

Utolsó nap

2015/06/15. - írta: blogoskodó

Eljött az a nap, amit szeptember 1 óta vártam! Ma van az utsó nap a suliban. Délelőtt az OFŐ - vel leszünk, beszélgetünk, videókat nézünk egy kicsit.  Utána 11-kor elbúcsúzunk a 8.-osoktól a allagásukon. Idén először van külön a ballagás meg az évzáró, mivel most 4 első és 4 második osztály van. A felsősök lesznek ott a ballagáson délelőtt és a nyolcadikosok kivételéve mindenki az évzárón. Szurkoljatok,, hogy ne legyek rosszul, mint a próbán! Majd írok, syastok!! :D

Szólj hozzá!

Tiramisu mánia

2015/05/28. - írta: blogoskodó

Mostanában rá vagyok kattanva a tiramisus fagyiért. Vagy jégkrém?? Na mindegy ezt nem tudom. Biztos tudjátok, én a LIDL-be szoktam venni és ilyen kék kis kör alakú dobozban van. Ma vettünk ketchupos cheetos-t és kíváncsi voltam, hogy együtt a kettőnek milyen íze van. Belemártottam a fagyiba és sztem isteni volt!! De tényleg. Ez egy olyan felfedezés mint a Mcdonald's -os fagyiba belemártott sültkrumpli!  Mindenképp próbáljátok ki, lehet, hogy más fagyival is jó, én csak ezzel próbáltam még.
Syastok!

Szólj hozzá!

Helló mindenki!

2015/05/22. - írta: blogoskodó

Syastok!
A nyakamon a kompetencia, de nem rossz hír ez, mivel itt van a hosszú hétvége! Kedden üzemlátogatás az osztállyal. Szerdán szintfelmérő, csütörtökön egy kis tanulás aztán jön a péntek! A pénteket várja az egész iskola, mert osztálykirándulás lesz! Mi Budapestre megyünk egy múzeumba, meg a Hol nem volt parkba, az állatkertbe. Ezenkívül 3-as csoportokat kellett alkotni, és mindenkinek másról kell egy "beszédet" tartani. Mi az Andrássy útról írunk pár sort. Na megyek aludni, syastok!

Szólj hozzá!